Jó estét kívánok!
Mint már tudjátok, tegnap korán reggel indultunk Bécsbe az iskolával. A körülmények nem voltak a legjobbak, mert baleset miatt terelés volt, köd volt, de szerencsére nem történt velünk semmi probléma. Sajnos idén a hó elmaradt, de sokszor a jókedv is. Végig nyűglődtük az utat Marcival, mert sehogy sem volt kényelmes, nem fért el a hatalmas lábunk. Csak akkor voltunk nyugton mikor éppen solo-ztunk de az sem tartott olyan sokáig. Én már előre készültem, hogy majd fotózom azokat a szélerőműveket, de persze, hogy akkora köd volt, hogy csak Magyarországon tudtunk elcsípni, akkor is csak néhányat. Ausztriában még nagyobb köd volt, úgyhogy összvissz egyet láttunk.
Először a Heindl csokigyárba mentünk. 5 euró volt a belépő, hát, szerintem nem érte meg. Maximum 20 percembe telt végignézni mindent, a kisfilmmel együtt! A "gyár" részből csak annyit láttunk, amennyit egy üvegfal engedett, na meg a kivetítő. Aki még nem volt ott, nem veszített semmit, mert akár magától is el tudja képzelni, semmivel sem több annál. Lehetett csokikat kóstolni, de csak pár darabot, engem nem nyűgöztek le túlságosan. Volt csokiszökőkút is, amiből egy kiskanálra lehetett csurgatni csokit, de ugyanolyan volt mint bármilyen olvadt csoki, semmi különleges.
Ezután visszaszálltunk a buszra, majd elmentünk a Hundertwasser Haus-hoz. Nekem nagyon tetszett ez az épület. Mindenki unta már, mert volt ott, de nekem még új volt, pedig kétszer voltam már Bécsben. Erre összesen 20 percet szántak, körbenéztünk és már szálltunk is vissza a buszra.
Következett a buszos városnézés, végigmentünk a ringen, nagyon sok szép épületet néztünk meg. Az idegenvezetőnk sokat mesélt, bár kicsit frusztráló személyiség volt. Tűkön ülve vártuk, hogy végre leszállhassunk, és vásárolni kezdjünk.
Itt volt az amikor szomorúak lettünk, mert közölték, hogy csupán fél óránk van körülnézni. Próbáld meg elképzelni, hogy a Váci utcába vagy a Vörösmarty téren végzel fél óra alatt... Nevetséges. Mindössze csak a Forever 21-ig jutottam, és ezalatt az idő alatt sikerült vennem jópár gyűrűt, és egy nadrágot 7 euróért! Elég nagy zsákbamacska volt, mert nem volt időm felpróbálni, de teljesen jó lett, szóval nagyon örülök.
Mikor megtudtuk, hogy az adventi vásárban viszont 2,5(!) óránk lesz, kicsit kiakadtunk, mert mégis mit csinálsz ott 2 és fél óráig? Bőven elég egy óra is ahhoz, hogy körbejárd háromszor, a végére pedig úgyis csak megunod. Itt is vettem egy két apróságot, főleg ajándékba. Meg csokis epret is (ez azt hiszem hagyománnyá válik). Mindenhol forrócsokira vadásztam, meg egy szép bögrére, de sehol nem találtam... Szerintünk elszúrták ezt az időbeosztást, sokkal ügyesebben is meg lehetett volna csinálni, de nembaj majd jövőre külön utat szervezünk, és nem az iskolával megyünk.
Este 6-kor lefagyott lábakkal, fáradtan estünk be a buszba, és fel sem álltunk Mosonmagyaróvárig, ahol csak levegőztünk, wc-ztünk a benzinkúton. 11 órára értem haza, és szinte csak annyira volt erőm, hogy bedőljek az ágyba. Borzalmas volt reggel a kelés, úgy néztem ki, mint a felmosórongy. A sok apró zavaró tényező ellenére nagyon élveztük az utat, elvégre ez volt az első közös utunk külföldre.:)
Puszi, A.
